Fokhagymás-tejszínes-csirkés pizza

A(z) fokhagymás-tejszínes-csirkés pizza elkészítése

Huh, a pizzát egyszerűbb rendelni, mint megsütni. Ez tény. Ha jófej a futárfiú, az külön élmény. De a saját pizza sütése is az. Ezért időről-időre belefogok....

A tésztával kezdem, mert azt úgyis 1 órán át kelni hagyom, addig elkészítem majd a lényeget, a feltétet. Szóval veszek egy olyan nagy tálat, amekkorában kényelmesen összekeverhetem majd a tészta hozzávalót. Beleöntöm a tejet, és elmorzsolok benne egy fél kocka élesztőt. Aztán bele a lapos kanál cukor, egy marék a lisztből, és megvárom, amíg felhabosodik a keverék.

Jöhet a többi liszt, az olaj, lehetőleg olíva, a só is, összekeverem, és aztán elkezdem kézmeleg vízzel felönteni addig, amíg olyan jó beletúrni a tésztába. Se nem túl fogós, se nem túl híg. Dagasztom, amíg bírom, hát nem órákig, csak amíg el nem unom, mondjuk 10 perc, aztán 1 órára elrakom a pihenőbe, gondosan letakargatva, hogy meg ne hüljön és szép legyen az álma neki, legyen kedve jól fölkelni. Vagyis megkelni.

Ekkor félbevágom, majd felkarikázom a vöröshagymát, apróra felkockázom a fokhagymát, és az egészet serpenyőben olajra dobom. Amíg pirul, rá-ránézve, de apró kockákra vágom a csirkémet is. Rádobom a hagymára, aztán só, bors, és együtt pirítom picit.

Ha már ugrós a hús, felöntöm egy épphogy-bögrényi (kb. 2,5 dl) vízzel, félig lefedem, és megpárolom. Úgy 10-15 perc alatt elfőví a vizet is, meg meg is puhul. Akkor leveszem a tűzről, hozzáöntöm a tejszínt, és még egy kicsit visszarakom, hadd rottyanjanak együtt, hadd szokják egymást.

Közben megkelt a tésztám, gyúródeszkára teszem, és kinyújtom úgy, hogy szép korong alakú legyen, akkora, amekkora a pizzasütő tepsim (úgy 40 cm átmérőjű körlap). Kivajazom a tepsit, beleegyengetem a tésztát, és 200 fokra be a sütőbe. 5 percre csak, nem kell neki több, de annyi kell, különben nem lesz tartása a pizzakorongomnak, nem lehet majd kézből enni a szeleteket.

Jöhet az isteni feltétem, a fokhagymás-tejszínes csirke, rákarikázva egy szép piros paradicsom, és az egész vissza a sütőbe, megint 200 fokra, de most legalább kétszer 20 percre. Azért kétszer, mert sülés közben félidőnél meg szoktam nézni, mi az ábra, és attól függően kap még 10 vagy 15 percet, hogy menyire pirult meg a teteje, mennyire aranybarna már a széle. Ritka, hogy a második félidő is 20 perces lesz, általában hamarabb kész, dehát függ attól, hogy mennyire lett vastag a tészta végül, ezért esetleges.

Ha késznek nyilvánítom, megvárom, míg picit kihül, utána szántom fel pizzaszeletelővel, mert sütés után túl puha még a tészta, és szakad, pár perc után viszont úgy tudom felvágni, hogy senki sem mondaná meg, nem a pizzafutár hozta.