Só
'Úgy szeretem édesapám, mint az emberek a sót' - mondta az egyszeri királylány királyapjának, no, meg is lett a jutalma: első körben elkergették. Pedighát...
A(z) só jellemzése
A konyhasó nem más, mint nátrium-klorid vegyület, vagy más néven kősó, illetve tengeri só. Attól függően, hogy kőből vagy tengerből került a konyhánkba. Manapság az utóbbit tartják egészségesebbnek a jódtartalom miatti különbözőség okán. Étel - de némely ital sincs - meg nélküli, sokszor akkor sem, ha az az étel sós, mert a konyhasó szerepe elsősorban az, hogy kiemeli az ételek ízét. Legyen az bármilyen íz, akár még az édes is, alapot ad neki a só, s nélkül, bizony-bizony sótlan, azaz ízetlen az étel. A só lényge tehát nem a só maga, a sós íz érzése ételben már elsózottságot jelent, de nélküle az étel is, az élet is sótlan. Máskülönben színtelen, szagtalan, kristályos vegyület, s azért épp ez a só, mert ennek az íze a legtisztábban sós az ismert sós ízű anyagok közül. Sütni-főzni azért is jó, mert vízben jól oldódik ez a vegyület.
A(z) só felhasználása
Lényegében minden receptnek hozzávalója a só, levesnek, sültnek, főzeléknek, koktélnak, sőt, még sok édességnek is. De fontos, hogy mindig mértékkel bánjunk vele, mert az elsózott étel nem is finom, és nem is tesz jót az egészségünknek. Ugyanakkor sótlanul élni sem szabad (nem is igen lehet, hiszen sok alapanyag önmagában is sótartlamú), mert az ember fontos alkotóanyaga, ami ürül a testnedvekkel, az izzadsággal, a vizelettel, de alkotóeleme a vérnek és fontos szerepe van a megfelelő ozmózisnyomás fenntartásában, szükséges a gyomorsav képződéséhez is, az emberi testbe pedig kizárólag táplálékkal jut be, ezért rendszeresen pótolni kell. Vegetáriánusoknak főleg fontos sózni, mert a növények nátriumsó-tartalma nagyon alacsony. De nem csak ízesítésre, hanem élelmiszerek tartósításához is használjuk, mert a só vizet von el a szövetekből, meggátolva a káros baktériumok elszaporodását. Amíg hűtőszekrény vagy előtte jégverem nem volt, addig főleg sóval tartósították az élelmiszert eleink. A kereskedelemben kapható konyhasók nem csak abban különböznek egymástól, hogy aktív tengerből vagy tenger után visszamaradt területről származnak, hanem szemcsefinomságuk, tisztaságuk és a hozzájuk kevert adalékanyagok tekintetében is. A só nem csak receptjeink, de szervezetünk alapélelmiszere is. Hiánya szédülést, izomgyengeséget, görcsöket okozhat, az extrém sóhiány pedig apátiához, halálhoz vezethet. Tetünknek napi 5-10 g sót kér, de ennél nem többet, és ezt nem mind sózás formájában.
A(z) só eredete
A nátrium-klorid igen gyakori vegyület a Föld nevű bolygón. A világtengerekben és óceánokban a teljes készletnek úgy 3 %-a ring. Vannak szárazföldi sóbányák is zord vidékeken, ahonnan a tenger rég kifarolt, otthagyva só-lenyomatát emlékbe, főként nátrium-klorid formájában. Gyakorisága ellenére a só az ókorban, de még a középkorban is fizetőeszköz volt, bányászata pedig több országban egészen a XX. századig királyi- vagy más hatalmi monopólium. India például többek közt ezért kezdett passzív harcba a Nagy-Britanniától való elszakadásért. Magyarország sokáig gazdag volt sóbányákban. A máramarosi és a parajdi sóbányák termelése persze itt királyi monopólium volt a nagy haszon miatt: Erdélyből elhajózták a sót a Tisza-menti Szegedig, ahol a korabeli logisztikai központ működött, elosztva a sót országszerte.
A(z) só tárolása
A sót lezárva, fénytől, hőtől védve, üvegedényben érdemes tárolni, akkor hosszan megőrzi minőségét.
A(z) só érdekességei
A sóhoz adott adalékanyagok nem rontják, hanem épp ellenkezőleg, emelik konyhasó minőségét. Gátolják a sókristályok tömbösödését magnézium-karbonát segítségével és jódot is tartalmaznak kálium-jodid vagy kálium-jodát formájában. A rendszeres jódpótlásra különösen szükség van Magyarországon, de egész Közép-Európában is, mert közel s távol nincs tenger, és ezért az itteni földeken termesztett, tenyésztett élelmiszerek jódban rendkívül szegények. A jódhiány pedig megbetegít, extrém esetben a pajzsmirigy-megnagyobbodáson túl fáradékonyságot, kedvetlenséget, aluszékonyságot, koncentrációzavarokat és hízást, gyerekeknél növekedési- és fejlődési zavarokat okozhat.