Mézeskalács adventi koszorú

A(z) mézeskalács adventi koszorú elkészítése

Mézeskalácsot sütni mézeskalács fűszerkeverékkel is lehet, de én jobban szeretem a friss fűszereket, akkor is, ha süteménybe kerülnek. Ezért a fahéjat, gyömbért magam reszelem, ahogy a citrom, a narancs héját is, mert sokkal áthatóbb íz lesz az eredmény. A szegfűszeget, szegfűborsot és az édesköményt porítva veszem, de időtakarékosabb a mézeskalács fűszerkeverék, ezt elismerem.

Forróvizet engedek a csapba, és a tejet is, mézet is beleállítom, hogy lanygos legyen a bekeveréshez, mert úgy könnyebb összedolgozni a tésztát. Vajat, lisztet összekeverek, hozzáadom a sót, a szódabikarbónát. Ehhez jön a mézeskalács lelke (persze a méz mellett), az én frissen mixelt fűszerkeverékem: fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, gyömbér, édeskömény elegye, vagy a mézeskalács fűszerkeverék, amelyikben általában ánizs is is van, én ezt az ízt nem igazán szeretem, nekem süteményhez túl mentolos, hideg, márcsak ezért is magam keverem a fűszerezést.

Bekapcsolom a sütőt, mert már a melegbe, úgy 160 °C-ba kell betennem a tésztámat, nehogy kiszáradjon, mire átsül. Jöhet a tej és a méz, lehetőleg akácméz vagy virágméz, ezek elég semleges ízűek, nem jó, ha például egy markáns-kesernyés gesztenyeméz elnyomja a fűszerezésünket. Az egészet jól összedolgozom, ha szükséges, tejjel tovább higítom.

A sütőben félóra alatt aranybarnára sül a koszorúm, és kész is. Ha kihült, egész szegfűszegekkel megtűzdelem, más díszt, nem ehetőt nem használok, de nem tilos. A gyertyákat alulról alufóliába csomagolom, úgy teszem a koszorú közepébe, nehogy rácsorogjon a viasz, mert úgy nem finom. Négy hét után, tejbe mártogatva a díszből édesség lesz.