Káposztás sztrapacska édesen

A(z) káposztás sztrapacska édesen elkészítése

A családom egyik ágának köze van a Felvidékhez, bár azt sosem tették világossá, hogyan, a családfakutatásnak meg még előtte vagyok. Az viszont tény, hogy anyai nagyanyám, és aztán anyukám is sok olyasmit főzött, amit szlovák éttermek menüiken kínálnak. Ilyen a sztrapacska is, mely nálunk alapeledel volt, annak is a káposztás sztrapacska formája, méghozzá édesen. Mennyei eledel, annyi szent.

A káposztás sztrapacskának a reszelő a kulcsa. Azzal reszelem le a káposztát, a krumplit, és azon át jut majd a tészta is a vízbe, ahol sztrapacskává avanzsál.

Serpenyőben cukrot kandírozok, azaz addig hevítem, amíg meg nem olvad, aztán csokibarna, nyulós anyag nem lesz belőle. Ekkor rá a káposzta, és kis együtthevülés után fél bögre víz. Ez itt türelemjáték, mert jó 40-45 percig kell párolni a káposztát, újra-újra felöntve vízzel ahhoz, hogy az eredmény a várt legyen: puha, karamellszín káposzta. Viszont közben elkészülhet a sztrapacska...

A sztrapacska tésztához először is odateszek forrni egy nagy lábas vizet, hogy felforrjon, mire szükségem lesz rá. Olajat is csöppentek bele (én olívát használok, de más is jó), mint mindig, ha tésztát készülök kifőzni, hogy a megfőtt tésztaszemek/szálak ne tapadjanak össze, jól elcsússzanak majd egymáson.

Aztán 4 nagy krumplit reszelek le kislyukú reszelőn, és beleütök 2 tojást. Ha elkevertem a masszát, ráöntöm a lisztet is, addig-addig és éppen annyit, amíg a tésztám elég sűrű lesz ahhoz, hogy a tésztaszaggatón ne csak úgy átcsorogjon (ó, milyen kényelmes is lenne!), hanem nekem kelljen majd átmasszíroznom. Ilyenkor lesz ugyanis belőle a lobogó forró vízbe pottyanva nokedliforma, másként szétfolyna, és elkeverdne a vízben, és kezdhetném előről az egészet.

Na de a kellően sűrű tésztával már gyors a sikerélmény, csak győzzek a tűzhely mellett állni! A víz ekkorra felforrt, a lábas szájára nagylyukú szűrőlapot fektetek, és egy lenyesett végű fakanállal rámerek a hátára egy adag tésztát, amit aztán a fakanállal maszírozok bele a lobogó vízbe a szűrőlukakon át, meg-meg keverve néha az eredményt.

Ha feljön a víz tetejére, megfőtt a sztrapacska, ezért nagy mennyiségnél menet közben is leszűrök, jobb, ha nem nagy a népsűrűság a lábasban, nehogy egymáshoz tapadjanak a sztrapacskaszemek. Végül, ahogy minden tésztát, ezt is hidegvíz alá, ha kész, de azért nem hosszan, ne hüljön ki egészen.

A káposztás sztrapacska mélytányéros étel: sztrapacskára a káposzta, tetejébe kristálycukor, és jóétvágyat!