Vaníliás eperkrémleves

A(z) vaníliás eperkrémleves elkészítése

Az epret kiskockákra vágom, és bő kétmaréknyit félreteszek belőle későbbre.

2 evőkanál nyírfacukrot egy nagy serenyőben olajon megfuttatok. Nem karamelizálok, mert a nyírfacukor nem úgy reagál az olajon hevítése, mint mondjuk a nádcukor, de szépen folyadékká olvad.

Ha ezt megtette, akkor 1 evőkanál őrölt fahéjat belekeverek, és a kiskockákra vágott epret jó negyedórán át, folyamatos kevergetés mellett lekvárosítom rajta. (A félretett eperadagot nem, az még ennél is később kell.)

Amikor az eperillat áthatóvá vált, akkor felpörgetem citromillattal: belereszelem egy citrom héjat, és belefacsarom a levét is (leszűrve! itt nem jön be a rostos lé). Megkeverem, és hagyom őket összeérni a forróságban.

Amíg a fahéjas-citromos eper szaftosodik, addig egy nagy lábasban kevés hideg tejben feloldom a vaníliapudingport és a maradék 2 evőkanál nyírfacukrot. Ha csomómentes, akkor a lábasba öntök annyi tejet, hogy úgy fél liter legyen, és felforralom benne a pudingot - szigorúan folyamatosn kevergetés mellett, másként biztosan odakap.

Ha fölbugyogott a puding, mehet bele az összes maradék tej és a lekvárosodott fahéjas eper, és az egészet összeforralom.

A forró levest leveszem a tűzről, és beleöntöm a fél liter tejszínt, szépen elkeverem. Aztán bele a félretett eperkockák, és a lábas mehet egy mosogatónyi hidegvízbe. Mire kellőképpen kihül a hűtőbekerüléshez, addigra a nyers eperszemek is belszottyadnak a forró levesbe, és pont annyira lszenk puhák, de maradnak restek azért, amennyire kell.

Az utolsó lépés a fedő alatt hűtőben hűtés, de nem kihagyandó, és minimum 1 órán át, mert ahogy a jó rozébor, ez az eperkrémleves is hidegen az igazi.