Sonkás-vilmoskörtés felhőkarcoló
Ha New Yorkig nem visz el a gép, vagy nem visz rá a lélek, hogy földjére lépj, azért láthatsz felhőkarcolókat - a tányérodon: sonkás-vilmoskörtét.
A(z) sonkás-vilmoskörtés felhőkarcoló elkészítése
Először egy kis sonkapác lesz. Ehhez a karikára vágott fekete olívabogyókat beleszórom egy kis tálnyi olívaolajba. Akkora legyen az a tál, hogy elférjen benne a 60 dkg sonka, szinültig süllyedve a fűszeres olajban.
Vékonyra felkarikázom a chilipaprikákat is, és azokat is hozzákeverem az olívabogyókhoz.
Az egészt megszórom szárított oregánóval, és hálóba téve a citromot (hogy ne hulljon az ételbe a magja), belefacsarom kézzel egy citrom levét. (Ezt a pici lányom is örömmel megteszi, ha kérem...)
Kicsit sózom is, aztán belefeketetem a vékonyra szeletelt (by hentes) 60 dkg sonkát, szépen, szeletenként helyezve a tálba, hogy alul is, fölül is érje a szeleteket a fűszeres olívaolaj.
Akkor megmosom, és ujjnyi vastag szeletekre vágom a vilmoskörtéket. Előtte a magházat almamagház-kiszedővel kivágom - ez is egy-egy hengeralakú felhőkarcoló, de a receptünkhöz nem kell.
Ez egy ilyen villámpác a sonkáknak, úgyhogy már sorjázhatnak is a körteszeletek közé, mint egymásba a fogaskerekek.
A sütőpapírral kibélelt tepsibe jön a 12 vilmoskörte 12 alsó szelete.
Rá egy-egy szelet fűszeres-olajos sonka.
Újabb vilmoskörte, újabb sonka, és ez így megy, amíg az utolós körteszelet is rá nem kerül az utolsó sonkaszelet tetejére.
A sülés előtt nyakonöntöm a vilmoskörtevárost még egy kis olívaoljjal, hogy a tetőteraszokra is jusson belőle, aztán be a sütőbe, 210 fokra, bő negydórára.
Előételnek, könnyű vacsorának, beszélgetős asztalmelletti vendégfogadáshoz nekünk bevált.