Házi mandulás szaloncukor
A mandulás szaloncukor hasonlít a marcipánoshoz, de ez mégis sajátkészítésű töltelék. Különlegessége, hogy aki kóstolja, egy porhanyós mandulaszemre is ráharap.
A(z) házi mandulás szaloncukor elkészítése
A töltelék összes hozzávalóját - kivéve a hántolt mandulaszemeket - egy nagy tálba teszem, és addig gyúrom, sűrítem (keksszel), hígítom (mandulalikőrrel, mandulaolajjal), amíg megfelelő sűrűségű masszát nem kapok. Ebben megáll a kanál, de még jó beleharapni.
A héjnélküli mandulaszemeket serpenyőbe teszem, és lassú tűzön megpirítom, hogy a töltelékbe kerülve könnyebben elharapható állagú legyen.
Aztán fogok egy pörkölt mandulaszemet, és golyót formálok köré a mandulamasszából. Az így elkészült szalobelsőket egy tepsire terített sütőpapírra sorakoztatom, és hagyom megszikkadni. Innentől akár napokon át is tarthat az ünnepélyes mártogatás, az Advent idején érkező vendégekkel közösen.
Kis serpenyőben vizet forralok, és egy másik serpenyőbe, akkorába, amelyik elfedi a vizes száját, csokoládét tördelek. Minél keserűbb a csokoládé, azaz minél közelebb van a 100%-hoz a kakaótartalma, annál jobb.
Ha a csokoládé olvadni kezdett, beleszórom a cukrot és beletördelem a vajat, és lassú kevergetés mellett teljesen felolvasztom. A vaj főleg azért kell, hogy dermedés után is fényes maradjon a szaloncukor csokiborítása.
Leveszem a tűzről, és a mandulagolyókat egyesével fogpiszkálóra tűzve, mindet belemártom a csokimasszába, aztán vissza velük a sütőpapírra.
Amikor megdermedt rajtuk a csoki, ami úgy egy éjszaka, akkor rizspapírba csomagolom, végein bevagdosva, hogy szaloncukros legyen. Aztán díszpapírt is sodrok köré úgy, hogy a rizspapír a két szélén kilátszon. Így mehet a fára, meg a fa mellé az asztalra egész Karácsony idején.